Április 16-án a holokauszt magyar áldozatainak emléknapja alkalmából az önkormányzat képviselői az áldozatokra emlékezve felavatták Breyer József és felesége, Kovács Róza újonnan kihelyezett emléktábláját a Thököly út 80. számú ház falán.

A megemlékezés Bitskey Bence kulturális tanácsnok bevezetőjével idén is a Thököly úti zsinagógától indult, ahol 1944 telén a közeli nyilasházból a helyszínre hurcolt mártírokra emlékezve koszorúzták meg az ottani emléktáblát.

Rózsa András polgármester elmondta, hogy a megemlékezést egy szervezési probléma miatt újra megtartják egy későbbi időpontban, de ennek ellenére elmondta ünnepi beszédét. Fontosnak tartotta, hogy kiemelje a gyűlöletre, kirekesztésre, félelemre épülő rendszer által elkövetett borzalmakat, melyeknek semmi más hajtóereje nem volt, csak a hatalom megszerzése.

„Nekünk, akik a túlélők leszármazottjai vagyunk, kötelességünk emlékezni, nem csak becsületbeli ügyként, vagy mert az áldozatok megérdemlik az emlékezést, hanem azért is, hogy soha többé ne ismétlődjenek meg azok a szörnyűségek, amik 1944-ben és 1945-ben megtörténtek Magyarországon. Soha többé nem fordulhat elő, hogy magyar magyarnak legyen gyilkosa, soha többé nem fordulhat elő, hogy a gyűlölet felülírja a szeretetet, hogy az őrület felülírja a józanészt, hogy a pusztítás és a háborús téboly felülírja a békés együtt élni vágyást. Közösen üzenjük meg kartársainknak és az elkövetkezendő generációknak, hogy vissza tovább az emlékezés lángját, visszük tovább az emlékezés súlyát és kötelességét, és nemcsak azért, mert ez egy morális diktátum, hanem azért, mert egy jobb világit akarunk.

Ezután az összegyűltek – köztük Hevér László György alpolgármester és Talpassyné Nagy Margit önkormányzati képviselő – átvonultak a Thököly út 80. szám alatti épülethez, ahol megkoszorúzták a Boros-Fischer emléktáblát, majd felavatták ugyanezen az épületen az újonnan kihelyezett, a Breyer Józsefnek és feleségének, Kovács Rózának emléket állító táblát.

Háhn-Zágon Zsuzsanna alpolgármester kutatásai eredményeként és az ő kezdeményezésére, a képviselő-testület támogatásásval valósult meg az emléktábla és annak kihelyezése.

Az alpolgármester beszédében hangsúlyozta, e tábla az emlékezésen túl arra hívja fel a mai ember figyelmét, hogy mit kell tenni a törvénnyé tett embertelenség közepette.

„Ez a tábla a reményről és a döntésekről szól. Arról a makacs, elpusztíthatalan reményről, mely a legsötétebb idődben sem hajlandó kihunyni, és döntéskeről, amik megváltoztathatják a sorsot” – Breyer József és felesége, Kovács Róza, akik a háború alatt negyvenes éveikben jártak, az emberség mellett döntött, hangsúlyozta az alpolgármester. A Thököly út 80. szám alatt laktak és nevelték 12 éves lányukat, Csibét.  1944. október 15-én a nyilasok megszállták a házat. Breyerék segítségével, véletlenül pont ugyanazon a napon két üldözött nő is beköltözött a házba, anya és lánya a Breyeréktől kapott hamis papírokkal, valódi félelemmel és egy utolsó reménnyel.

„A Breyer házaspár ebben a házban a gyilkosok közvetlen környezetében mentett életeket. Egy emelet választotta el őket a nyilasoktól. A család tudatosan vállalta a halálos kockázatot. Döntöttek, hogy számukra ismeretlen emberek életét mentik, és akkor sem hátráltak meg, amikor a nyilasok megjelnetek. A 12 éves Csibe a nyilasok készleteiből lopott a két nőnek tűzifát.”- tárta fel a történetet Háhn-Zágon Zsuzsanna. „Egy gyermek, aki már akkor tudta, hogy mit jelent bátornak lenni. Mit jelent embernek maradni, amikor mások már lemondtak róla. Azt sem tudjuk, hogy hány ember köszönheti nekik az életét, sok mindent nem tudunk. Ez a történet a nyilas per feltárt vallomásaiból bontakozott ki, az egyik tanú legalább 15 megmentett életről számolt be. Bátorságuk példa lehet mindannyiunk számára.”

Háhn-Zágon Zsuzsanna köszönetet mondott Máthé Áron történész kutatásaiért, melyek fókuszában a nyilas perek álltak, és amelyben megemlítette a Breyer házaspárt, valamint Vogl Péter szerepét is köszönettel kiemelte, aki erre a tanulmányra felhívta a figyelmét, és ahogy fogalmazott „társa volt a kutatásban”.