A XX. század első felében rendkívüli népszerűségnek örvendő mulatókomplexum a Városliget szélén, a Hermina út és a Hungária körút között állt. Területén jött létre az államosítás után, 1951-ben a Vidámpark. Az Angol Park bajor származású tulajdonosai, a Meinhard família tagjai töretlenül bővítették és modernizálták a játéküzemeket, valószínűleg ez volt hallatlan üzleti sikerük titka.

Meinhardék 1910-ben Friedmann Adolftól vették át a csődbe jutott Amerikai park működtetését. Akkor már sikeres vállalkozóknak számítottak, vagyonukat a szomszédos Vurstliban működő Sárkányvasút – későbbi nevén Barlangvasút – alapozta meg. 1911-ben nyitottak, első attrakcióik között volt az Amerikai magasvasút névre keresztelt ős-hullámvasút, a Csodakerék és az Elvarázsolt kastély, amit eleinte Boszorkányvár néven emlegettek a korabeli tudósítások.  Az Angol Park, ellentétben szegényebb kistestvérével a Vurstlival, körbe volt kerítve, és csak belépőjeggyel lehetett látogatni. Kezdetben az üzlet inkább a felnőtt látogatók kegyeit kereste, a gyerekeknek szóló attrakciók csak később kerültek a kínálatba.

Évről-évre új attrakciókat kínál az Angol Park

1913-ban útvesztőkertet, kígyóvasutat és torztükör mutatványos épületet alakítottak ki. 1914-ben a háború kitörésének évében a parkot sebtében Nemzeti parkká keresztelték át, egy része pedig Hadipark néven működött tovább. Itt rendszeresen tartottak háborús filmvetítéseket, a hadiaréna néven futó épületben pedig hadihajó makettek játszották le a tengeri csatákat. Bár a háború alatt és után, köszönhetően többek között a rigorózus zárórarendeletnek, a városligeti mulatók látogatottsága visszaesett, Meinhardék mégis az előremenekülés útját választották.

Az 1920-as évek elejétől a környéki telkek megvásárlásával a területet is bővítették, és rendszeresen nagyarányú fejlesztéseket hajtottak végre: ekkor készült el a park vasúttal határos részén a Ródli, 1922-ben, Dragon Ervin tervei alapján a favázas Hullámvasút, egy évre rá pedig a Mesecsónak. Szintén ekkortájt nyitott a központi helyen fekvő Terasz vendéglő, az Alpesi falu névre keresztelt bajor stílusú sörcsarnok, 1926-ban pedig modern főbejárati kapuval is gazdagodott a komplexum.

Az 1930-as évektől a középosztály szórakozási szokásainak változásával a területen egyre több zenés mulatóhelyet, varietészínházat, tánclokált alakítottak ki. A fejlődés Budapest bombázásáig töretlen lendülettel haladt, bár 1941-ben újra nevet váltottak. Ekkortól Hungária park néven hirdették a mulatót. Olyan látványosságokkal gazdagodott a terület, mint az igazán modernnek számító Vízisikló (egy felvonószerkezet emelte a magasba a 8 személyes fa csónakokat, hogy aztán egy 55 méter hosszú ferde rámpán leszáguldva egy vízzel töltött medencébe toccsanjanak), az Inga nevű játéküzem, a Fecske nevű körhinta, vagy a Halálkatlan, ami egy motoros ügyességi játék volt. Az egyik utolsó fejlesztést az 1941-ben megnyílt Velence nevű látványosság jelentette, amelyben a Szent Márk teret idéző kulisszák között gondolázhatott a romantikára éhes pesti közönség.

A háború után Vidámpark néven élt tovább a mulatókomplexum

1944 őszén több bombatalálatot is kapott a park, megsérült az Elvarázsolt kastély és a Hullámvasút is. Az ostrom alatt a területen komoly harcok dúltak, ekkor égett le az Alpesi falu nevű vendéglő. 1945 tavaszán csak részlegesen tudtak megnyitni, az Angol Parkot egy ideig a háború utáni éjszakai élet ismert alakja, Ehrental Teddy igazgatta. Mivel az időközben elmenekült tulajdonosok német származásúak voltak, 1946-ban az egész komplexum a Szovjet javakat kezelő hivatal irányítása alá került. Az államosításra végül 1950-ben került sor, a Vurstlival összevonva, 1951-ben Vidámparkként éledt újjá a mulatónegyed. Sok játéküzem a vidámparki időkben is szolgálta a szórakozni vágyókat. A később Kanyargó néven ismert Whip, az Elvarázsolt kastély, a Vízisikló, a Velence és a Hullámvasút mind Meinhardék Angol Parkjának késői túlélői voltak.