Új szobrot avattak a Szőnyi úti szoborparkban, ahol a BVSC-Zugló 115. születésnapja alkalmából az uszoda névadójának, Laky Károlynak az emlékművét leplezték le. Az ünnepséget egy látványos vízilabdamérkőzés követte.

Az elmúlt tíz évben mindössze egy emlékmű állt a Szőnyi úti szoborparkban, ahol az egy évtizede elhunyt vívólegendának, dr. Fenyvesi Csaba olimpiai bajnoknak állítottak ily módon emléket. Az uszoda előtti kis parkot úgy tervezték meg,  hogy abban más BVSC-s ikonok szobrai is elférjenek. Április 1-én aztán újabb szobrot, az uszoda névadójának, Laky Károlynak az emlékművét leplezték le.

Laky Károly neve egyet jelent a BVSC történetének egyik legsikeresebb korszakával. 1912-ben született, 1926-ban kezdett el versenyszerűen vízilabdázni, melynek idén van a századik évfordulója. Ő alapozta meg a vízilabda szakosztály sikerességét, melynek csúcspontját az 1966-os első országos bajnoki cím megszerzése jelentette – éppen 60 évvel ezelőtt. Előtte 1964-ben szövetségi kapitányként olimpiai bajnoki címig vezette a válogatottat. Személye azért is kiemelkedő a BVSC életében, mert nemcsak a medencében és a kispadon alkotott maradandót, hanem vezetőként is. Előbb edzőként, majd a klub elnökeként szolgálta a közösséget, miközben aktívan közreműködött a Szőnyi úti uszoda megépítésében is.

A szobor Gábor Emese szobrászművész alkotása, aki április 1-én Szatmáry Kristóffal, a klub elnökével és Szécsi Zoltán háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázóval közösen leplezte le az alkotást.

Az ünnepi események ezt követően az uszodában folytatódtak. A 90-es években és a 2000-es évek elején rendre rendeztek  BVSC-Vasas vízilabdameccseket, általában ez a két csapat vívta a bajnoki döntőket. A mérkőzések mindig parázshangulatúak voltak, nem egyszer verekedésekbe torkolltak. Az első ilyen fináléra 1996-ban került sor, mely találkozót nagy csatában a BVSC-Westel csapata nyerte a Vasas-Plakettel szemben. Április 1-én ennek a találkozónak állítottak emléket.

Az eseményre az akkori játékosokat is meghívták. Sajnos, mindkét csapatból sokan elhunytak már, de azért így is számos legenda jött össze a Laky Károly uszodában, ahol a szervezők még arra is figyeltek, hogy olyan játékvezetőket kérjenek fel,  akik akkoriban dirigálták a meccseket. Ráadásul olyan fekete és fehér zászlókkal, melyek ma már eltűntek a bíráskodásból. A most többségében 50 és 60 év körüli játékosoktól nem volt elvárható, hogy edzés nélkül négy negyedet végig robotoljanak a vízben, ezért a jubileumi BVSC-Vasas összecsapást két félidőre bontották, az elsőben a két klub mai csapata, a másodikban pedig az 1996-os együttese játszott egy-egy rövid bemutatómérkőzést.

A két találkozó természetesen látványosan barátságos volt, ám éppen ezért sok szép pillanatot tartalmazott. Csavargólok, félpályán túli találat, látványos kapáslövések tarkították a mérkőzéseket, melyeket végül mindkétszer 9-8-ra az angyalföldiek nyertek, ám ezúttal az eredménynek nemcsak a győztesek, hanem a vesztesek is nagyon örültek. A szünetben még egy ünnepségre is sor került, a klub vezetői a BVSC korábbi legendáit, Horkai Györgyöt és Gerendás Györgyöt köszöntötték.